Kétnapos gyalogos városnézés Rómában
Róma · 2 nap · Állomások: 18
Az AI-keresés miatt a térképi pontok néha pontatlanok. Légy óvatos a többitől távol eső állomásokkal.
Diocleziano fürdő
A Diocleziano fürdő, melyet Kr. u. 298 és 306 között építettek, az ókori Róma legnagyobb fürdőkomplexuma volt, amely egyszerre akár 3000 látogatót is képes volt fogadni. A több mint 13 hektáros területen magasodó monumentális építményt Diocletianus császár rendelte el, és részben keresztény rabszolgák munkájával készült el. A fürdő alaprajza követte a klasszikus római thermák szimmetrikus elrendezését: frigidarium (hideg fürdő), tepidarium (langyos fürdő) és caldarium (forró fürdő) helyiségekkel. Ma a központi csarnok Michelangelo tervei alapján átalakítva a Santa Maria degli Angeli e dei Martiri bazilikát adja otthont, míg más részei a Museo Nazionale Romano kiállítótereit foglalják magukban.
Helyi monda
A legenda szerint amikor a fürdő építését megkezdték, 40,000 keresztény rabszolgát kényszerítettek a nehéz munkára. Közülük sokan meghaltak a kimerítő körülmények között. Állítólag éjszakánként a fürdő romjai között suttogó hangok hallatszanak - a mártírhalált halt munkások imáit, akik még haláluk után is Istenhez fohászkodnak. Ez a történet adta az ihletet ahhoz, hogy a 16. században a fürdő maradványaiból templomot építsenek, hogy megtisztítsák a helyet és megnyugvást adjanak az ott elpusztult lelkeknek.
Santa Maria degli Angeli e dei Martiri bazilika
A Santa Maria degli Angeli e dei Martiri bazilika Róma egyik legkülönlegesebb temploma, amelyet Michelangelo tervezett 1563-ban az ókori Diocletianus-fürdő romjaiba építve. A 16. századi átépítés során a fürdő hatalmas tepidáriumát – a langyos vizes termet – alakították át templomhajóvá, megőrizve az eredeti római oszlopokat és boltozatokat. A bazilika bejárata megtévesztően szerény, de belépve egy hatalmas, 90 méter hosszú tér tárul elénk, ahol a keresztény hitvilág és az ókori Róma építészete egyedülálló harmóniában találkozik. 1702-ben Luigi Vanvitelli átformálta a teret barokk stílusban, a padlóba pedig meridián vonalat építettek be, amely egészen 1846-ig Róma hivatalos napórájaként szolgált.
Helyi monda
A legenda szerint amikor XVI. Piusz pápa 1561-ben elrendelte a templom építését, egy szicíliai pap látomása ihlette: hét vértanú angyal jelent meg neki, akik a Diocletianus császár üldözése alatt itt szenvedtek mártírhalált a fürdőben. A munkálatok során állítólag valóban keresztény vértanúk csontjait találták az alapok között, amit a pápa az isteni jóslat beteljesüléseként értékelt, innen kapta a templom a "Santa Maria degli Angeli e dei Martiri" – Mária az angyalok és vértanúk temploma – nevet.
Trevi-kút
A Trevi-kút Róma legnagyobb és legismertebb barokk szökőkútja, amely 26 méter magas és 49 méter széles. Nicola Salvi tervei alapján 1732-ben kezdték el építeni, és 1762-ben fejezte be Giuseppe Pannini. A kút központi alakja Oceanus, a tenger istene, akit két Triton kísér – az egyik egy szelíd, a másik egy vad tengeri lovat vezet, melyek a tenger két arcát szimbolizálják. A kút naponta körülbelül 80 000 köbméter vizet keringet, amely az ókori Aqua Virgo vízvezetékből származik, amelyet Kr. e. 19-ben építettek. A hagyomány szerint aki érméket dob a kútba a háta mögött, az biztosan visszatér Rómába.
Helyi monda
A legenda szerint Kr. e. 19-ben egy fiatal lány, Trivia mutatta meg a szomjas római katonáknak azt a tiszta vízforrást, amely később az Aqua Virgo vízvezeték alapja lett – innen ered az eredeti "Acqua Vergine" (szűz víz) elnevezés. A kút neve is ebből a történetből ered: "Trevi" a "tre vie" (három út) kifejezésből származik, mivel három utca találkozik itt. A mai napig él az a babona, hogy aki egy érmét dob a kútba jobb válla fölött, az visszatér Rómába; aki kettőt dob, az szerelemre lel; aki hármat, az házasságra lép vagy elválik partnerétől.
Pantheon
A Pantheon Róma legjobb állapotban megmaradt antik építménye, amelyet Hadrianus császár építtetett újjá Kr. u. 118-125 között egy korábbi, Augustus korából származó templom helyén. A monumentális kupolája 43,3 méter átmérőjű, ami közel kétezer éven át a világ legnagyobb önhordó kupolája volt, és tetején egy 9 méter átmérőjű nyílás, az oculus engedi be a fényt. Az épület bejárata fölött még ma is olvasható Agrippa eredeti felirata: "M·AGRIPPA·L·F·COS·TERTIVM·FECIT". 609-ben VII. Bonifác pápa keresztény templommá szentelte Santa Maria ad Martyres néven, ami megmentette a pusztulástól. A Pantheonban nyugszik többek között Raffaello festő és az olasz királyság első két királya, I. Viktor Emánuel és II. Umberto.
Helyi monda
A legenda szerint a Pantheon tetején lévő óriási nyílás, az oculus eredetileg nem volt betervezve. Amikor a pogány templom keresztény bazilikává lett szentelve, a démoni szellemek, akik évszázadokon át laktak az épületben, olyan haraggal rohantak ki a tetőn keresztül, hogy lyukat ütöttek rajta. Azóta is nyitva maradt ez a nyílás, és a rómaiak régóta mondják, hogy esős napokon a Pantheonban soha nem lesz vizes a padló, mert az eső, amely az oculus-on át beesik, mysterikusan eltűnik, mielőtt a földre érne – valójában azonban a padló enyhe lejtése és a szellőzés old meg mindent.
Piazza Navona
A Piazza Navona Róma egyik legszebb barokk tere, amely az ókori Domitianus-stadion (Kr. u. 86) alapjain áll – a téglalap alakú forma és a 275 méter hosszú, 106 méter széles méret pontosan a volt stadion körvonalait követi. A teret három monumentális szökőkút díszíti: a központi Négy folyó szökőkútját (Fontana dei Quattro Fiumi) Gian Lorenzo Bernini alkotta 1651-ben, amely a világ négy kontinensének nagy folyóit – a Níluszt, a Gangészt, a Dunát és a Rio de la Platát – szimbolizálja. Az északi oldalon található a Neptun-kút, a délin pedig a Mór-kút, mindkettő a 16. században készült, de később barokk elemekkel gazdagodott. A tér keleti oldalát a Francesco Borromini tervezte Sant'Agnese in Agone templom homlokzata uralja, amely 1652-1672 között épült.
Helyi monda
A legenda szerint Bernini és Borromini között heves rivalizálás dúlt a tér kialakításakor. A Négy folyó szökőkútjának Río de la Plata alakja védekező mozdulattal emeli fel a karját, mintha attól félne, hogy a szemközti Sant'Agnese templom – Borromini műve – összeomlik rá. A Nílus alakja pedig eltakarja az arcát, mintha nem bírná elviselni a templom látványát. A valóságban ez nem lehet igaz, hiszen a szökőkutat 1651-ben fejezték be, míg a templom homlokzatát csak ezután kezdték építeni, de a történet jól tükrözi a két zseniális művész közötti legendás ellenségeskedést.
Campo de' Fiori
A Campo de' Fiori Róma egyik legélénkebb és legautentikusabb tere, amelynek neve "virágok mezeje"-t jelent. A négyszögletes tér a 15. században alakult ki, amikor VI. Sixtus pápa rendezte át a környéket, és hamarosan piac, valamint szórakozóhely lett. Ma is minden délelőtt nyüzsgő piac várja a látogatókat friss zöldségekkel, gyümölcsökkel és virágokkal, délutánra pedig élénk társasági térré változik. A tér közepén 1889 óta áll Giordano Bruno sötét bronzszobra, amely a filozófust és szerzetest ábrázolja, akit pontosan ezen a helyen égettek meg eretnekként 1600. február 17-én. A szobor talapzatán a felirat máig emlékeztet arra a helyre, "ahol a máglyák égtek".
Helyi monda
A legenda szerint Giordano Bruno kivégzése előtt, amikor a Szent Inkvizíció bíróságának vezetője eléje tartotta a feszületet, hogy csókolja meg, a filozófus elfordította fejét és azt mondta: "Talán ti féltetek jobban kimondani ezt az ítéletet, mint én meghallani azt." Amikor a máglyához kötözték, ajkait szorosan összezárták egy falappal, hogy ne tudjon beszélni a tömeghez. A rómaiak között él az a történet, hogy hamvai szétszóródtak a téren, és azóta virágok nőnek ott, ahol elesett - innen származna a "virágok mezeje" név, bár a történészek ezt cáfolják.
Vatikáni Múzeumok
A Vatikáni Múzeumok a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb művészeti gyűjteménye, amely több mint 70 000 műtárgyat őriz, ebből körülbelül 20 000 van kiállítva. A múzeumkomplexumot III. Gyula pápa alapította 1506-ban, amikor megvásárolta a híres Laokoón-szobrot. A 7 kilométernyi folyosókon és 54 galériában találhatók az ókori egyiptomi, etruszk és római műkincsek mellett Raffaello, Michelangelo, Leonardo da Vinci és Caravaggio remekművei is. A látogatás abszolút csúcspontja a Sixtus-kápolna, amelynek mennyezetét Michelangelo festette 1508 és 1512 között, négy év alatt, több mint 300 négyzetméteren.
Helyi monda
A legendák szerint amikor Michelangelo befejezte a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját, II. Gyula pápa azt kérte, hogy a festő díszítse fel az alakokat arannyal, hogy gazdagabbnak tűnjenek. Michelangelo azonban büszkén így felelt: "Akik ott vannak ábrázolva, maguk is szegény emberek voltak." A pápa végül belenyugodott, és a freskó ma is eredeti formájában látható, arany nélkül.
Sixtus-kápolna
A Sixtus-kápolna a Vatikán egyik legértékesebb kincse, amelyet IV. Sixtus pápa rendelt meg 1473-ban, és 1481-ben szentelték fel. A 40,9 méter hosszú és 13,4 méter széles kápolna mennyezetét Michelangelo festette 1508 és 1512 között, összesen 1100 négyzetméteren ábrázolva a teremtéstörténetet, köztük a világhírű "Ádám teremtése" jelenetet. Az oltárfalon látható "Utolsó ítélet" freskót szintén Michelangelo alkotta 1536 és 1541 között. A kápolna falait Botticelli, Perugino, Ghirlandaio és Rosselli alkotásai díszítik, amelyek Mózes és Jézus életének jeleneteit mutatják be. Ma is itt tartják a pápai konklávékat, ahol a bíborosok új pápát választanak.
Helyi monda
A legenda szerint amikor Michelangelo festette a mennyezetet, egy napon leesett az állványról, és hátrazuhant. Bár megsérült, éjszaka álmában megjelent neki egy angyal, aki megmutatta, hogyan kell folytatnia a munkát. Másnap reggel teljesen felépülve tért vissza, és az angyali látomás alapján festette meg a legszebb angyalalakokat. A művész soha nem beszélt erről az esetről, de állítólag ezért néz az egyik angyal olyan élethűen lefelé a mennyezetről – ő az a bizonyos angyal, aki megmentette Michelangelót.
Szent Péter-bazilika
A Szent Péter-bazilika a világ legnagyobb keresztény temploma, amely 1506 és 1626 között épült fel a Vatikánban. A monumentális épület 186 méter hosszú, kupolája 136 méter magas, amelyet Michelangelo tervezett, majd halála után Giacomo della Porta fejezett be 1590-ben. A bazilika azon a helyen áll, ahol a hagyomány szerint Szent Pétert, Jézus első apostolát keresztre feszítették és eltemették 64-ben, Nero császár idején. Az építkezésben olyan zseniális művészek vettek részt, mint Bramante, Raffaello, Michelangelo és Bernini, aki a lenyűgöző baldachint és a Szent Péter téri oszlopcsarnokot is megalkotta.
Helyi monda
A legenda szerint amikor 1546-ban Michelangelo átvette a kupola tervezését, egy éjszaka álmában megjelent neki Szent Péter apostol. Az apostol arra kérte a művészt, hogy ne emberi dicsőségre, hanem az égbe törő hitért alkossa meg a kupolát. Michelangelo ezután módosította terveit, és olyan magasra emelte a kupolát, hogy az valóban "Isten ujjaként" mutasson az égre. Azt mondják, akik tiszta szívvel néznek fel a kupola belsejébe, egy pillanatra megláthatják a mennyország fényét átsugározni a lanternán.
Castel Sant'Angelo
A Castel Sant'Angelo, vagyis a Szent Angyal vára az egyik leglenyűgözőbb római műemlék, amelyet eredetileg Hadrianus császár építtetett mauzóleumként 123 és 139 között saját és családja számára. Az impozáns, henger alakú építmény átmérője 64 méter, magassága pedig körülbelül 48 méter. A középkorban pápa rezidenciává és várrá alakították át, és a Vatikánnal egy titkos, 800 méter hosszú folyosó, a Passetto di Borgo köti össze, amely menekülési útvonalként szolgált veszély idején. A vár tetején álló hatalmas bronz angyalszobor a várnak és történetének egyik legfontosabb szimbóluma, amely messze látható a Tiberis partjáról.
Helyi monda
A vár nevét egy 590-es évben történt csodás eseményről kapta. A pestis dúlásakor Nagy Szent Gergely pápa bűnbánati körmenetet vezetett Rómában. Amikor a menet a mauzóleum magasságába ért, a pápa hirtelen meglátta az Arkangyal Mihályt, amint kardját hüvelyébe helyezi a vár tetején, jelezve ezzel a járvány végét. A pestis valóban véget ért nem sokkal ezután, és a csoda emlékére az épületet átkeresztelték Castel Sant'Angelóra, a tetejére pedig angyalszobrot helyeztek, amely azóta is őrzi a várost.
Piazza del Popolo
A Piazza del Popolo, azaz a „Nép tere" Róma egyik legimpozánsabb barokk tere, amely 16 000 négyzetméter területével elipszis alakú teret alkot a város északi kapujánál. A teret a 16-17. században alakították mai formájára, központjában a Flaminio obeliszk magasodik, amelyet Augustus császár hozatott Egyiptomból Kr. e. 10-ben. A térre három sugárút fut be – Via del Corso, Via di Ripetta és Via del Babuino –, amelyek a híres „háromágú villát" (Tridente) alkotják. A tér déli oldalán két látszólag ikertemplom áll, a Santa Maria in Montesanto és a Santa Maria dei Miracoli, amelyeket Carlo Rainaldi tervezett a 17. században. Az északi oldalon található a Santa Maria del Popolo bazilika, amely Caravaggio és Raffaello műveinek ad otthont.
Helyi monda
A legenda szerint a tér helyén egykor Nero császár sírja állt, egy diófa tövében, és a környéket gonosz szellemek kísértették. 1099-ben XI. Pászkal pápa álmában látomást kapott a Szűz Máriától, aki azt parancsolta neki, vágatja ki a diófát és építsen kápolnát a helyre. A pápa engedelmeskedett, és amikor kivágták a fát, ördögök serege szállt fel belőle fekete varjak formájában. A kápolna helyére épült később a Santa Maria del Popolo templom, amely örökre megszabadította a teret a gonosz szellemektől.
Spagna tér és a Spanyol lépcső
A Spagna tér és a híres Spanyol lépcső (Scalinata di Trinità dei Monti) Róma egyik legikonikusabb helyszíne, amelyet 1723 és 1725 között Francesco de Sanctis tervei alapján építettek. A 135 lépcsőfokból álló barokk remekművet XII. Kelemen pápa rendelte meg, hogy összekösse a tér szintjét a magasabban fekvő Trinità dei Monti templommal. A lépcső lábánál található Pietro Bernini által 1629-ben készített Barcaccia-szökőkút, amely egy elsüllyedő hajót formáz. A tér nevét a spanyol követségről kapta, amely a 17. század óta itt működik. A lépcső különösen tavasszal gyönyörű, amikor azáleák díszítik, és ma is kedvelt találkozóhely helyieknek és turistáknak egyaránt.
Helyi monda
A népi hagyomány szerint a Barcaccia-szökőkút különleges formája egy valós eseményre emlékeztet: az 1598-as nagy Tiberis-árvíz során egy halászbárka sodródott egészen idáig a víz erejétől. Amikor a víz alábbhagyott, a csónak itt rekedt a téren, mintha a város szíve fogadta volna be. Bernini ezt az eseményt örökítette meg a szökőkútban, amely szándékosan alacsony víznyomással működik, mintha valóban egy süllyedő hajó utolsó perceiben lenne.
Colosseum
A Colosseum, vagyis a Flavius Amfiteátrum Kr. u. 72 és 80 között épült Vespasianus császár uralma alatt, és fia, Titus fejezte be. Ez a monumentális építmény 189 méter hosszú, 156 méter széles, és közel 50 méter magas volt eredeti formájában. Az ókori világ legnagyobb amfiteátruma mintegy 50-80 ezer nézőt fogadhatott, akik gladiátorviadalokat, vadászjeleneteket és más nyilvános látványosságokat tekinthettek meg. A négyszintes homlokzat különböző építészeti stílusokat ötvöz: az alsó szinten dór, a másodikon ión, a harmadikon korinthoszi oszlopokat láthatunk. Ma a Colosseum Róma legikonikusabb jelképe és az UNESCO Világörökség része.
Helyi monda
A középkori legenda szerint a Colosseum nevét nem a hatalmas méretéről, hanem a közelében állt Nero császár óriási bronzszobrától, a "Colosso di Nerone"-tól kapta. Az amfiteátrum a nép emlékezetében azonban sötétebb hírre is szert tett: egy öreg római mondás szerint "amíg a Colosseum áll, Róma is állni fog; amikor a Colosseum leomlik, Róma is összeomlik; amikor Róma összeomlik, a világ is véget ér." Ez a jóslat a VIII. századi Beda Venerabilis angol szerzeteshez köthető, és máig Róma örökkévalóságának szimbólumává vált.
Forum Romanum
A Forum Romanum az ókori Róma政治, társadalmi és gazdasági életének központja volt, amely a Capitolinus és a Palatinus dombok között terül el. Az i.e. 7. századtól kezdve fejlődött ki ez a mintegy 250 méter hosszú és 170 méter széles térség, ahol többek között a Senatus ülésezett a Curia épületében, és ahol a római nép a Rostrán hallgatta a szónokokat. A fórumon található még a Vesta templom, ahol a vesztaszüzek őrizték a város szent tüzét, valamint a Titus és a Septimius Severus diadalívei. A terület i.sz. 608-ig működött aktívan, majd fokozatosan romba dőlt, és csak a 18-19. században kezdték el szisztematikusan feltárni a régészek.
Helyi monda
A legenda szerint amikor Nagy Konstantin császár el akarta vinni az egyik hatalmas bronzoszlopot a fórumról Konstantinápolyba, az éjszaka Romulus és Remus kísértete megjelent előtte. A legendás ikrek figyelmeztették, hogy ha elmozdítja a oszlopot, amely Róma alapításának emlékét őrzi, a város szíve megszakad és birodalmának székhelye soha nem lesz olyan dicsőséges, mint az örök város. Konstantin megijedt, és végül más kincseket vitt magával, de ezt az oszlopot érintetlenül hagyta a fórumon.
Palatinus-domb
A Palatinus-domb Róma hét dombja közül a legközpontibban elhelyezkedő, amely mintegy 40 méter magasan emelkedik a Circus Maximus és a Forum Romanum között. Ez a hely tekinthető Róma szívének, hiszen a hagyomány szerint itt alapította Romulus i.e. 753-ban a várost, és a köztársaság korától kezdve itt épült fel a gazdag római arisztokraták villáinak negyede. A császárkor során Augustus, Tiberius, Caligula és Domitianus grandiózus palotakomplexumokat emeltetett itt, amelyek közül a Domus Augustana és a Domus Flavia romjai ma is láthatók. A Palatinus szó innen eredeztethető, amely később az európai nyelvekben a "palota" szó alapjává vált. A domb területe körülbelül 10 hektár, ahol folyamatos régészeti feltárások zajlanak.
Helyi monda
A legenda szerint Romulus és Remus, miután a farkas felnevelte őket, vitába keveredtek azon, melyik dombon alapítsák az új várost. Remus az Aventinust, Romulus pedig a Palatinust választotta. A döntéshez madárjósláshoz folyamodtak: Remus hat keselyűt látott, Romulus azonban tizenkettőt pillantott meg az égen. A győztes Romulus ekével vonta körbe választott dombját, és figyelmeztette öccsét, hogy ne lépje át a határt. Remus gúnyból átszökkent a barázdán, mire Romulus haragjában megölte őt ezekkel a szavakkal: "Így járjon mindenki, aki átlépi városom falait!"
Circus Maximus
A Circus Maximus az ókori Róma legnagyobb versenypályája volt, amely a Palatinus és az Aventinus domb között helyezkedik el. Ez a hatalmas建築 mintegy 600 méter hosszú és 140 méter széles volt, és csúcsidőszakában körülbelül 250 000 néző befogadására volt képes. Az i. e. 6. században már létezett, de végső formáját Nagy Constantinus idején, a 4. században érte el. Itt rendezték a híres quadriga versenyeket, ahol négyes fogatú harci kocsik száguldottak hét kör során a porondán. Ma már csak a völgy alakja és néhány rommaradvány emlékeztet arra, hogy itt zajlott egykor a Római Birodalom legnagyobb sportarénája.
Helyi monda
A legenda szerint éppen itt, a Circus Maximus helyén történt a híres szabin nők elrablása Romulus idején. Az alapító király nagy játékokat rendezett a Neptunus tiszteletére, és meghívta a környező népeket, köztük a szabinokat is. A versenyeket nézve a megbeszélt jelre a római férfiak megragadták és elrabolták a szabin lányokat, hogy feleségül vegyék őket. Ez a mitikus esemény nemcsak Róma népességét gyarapította, hanem megalapozta azt a hagyományt is, hogy a Circus Maximus mindig is nagy tömegek és szenvedélyes izgalmak színhelye legyen.
Campidoglio tér
A Campidoglio tér, vagyis a Capitoliumi-domb Michelangelo zseniális tervezése alapján 1536-ban kezdett formát ölteni, III. Pál pápa megrendelésére, V. Károly császár látogatására készülve. A trapéz alakú tér központjában Marcus Aurelius lovas szobra áll - igaz, ma már csak másolat látható, az eredeti a Capitoliumi Múzeumokban van. A teret három jelentős épület határolja: a Palazzo Senatorio (a római önkormányzat székhelye), valamint az ikerpáros Palazzo dei Conservatori és Palazzo Nuovo. A híres ovális mintázatú kőburkolatot szintén Michelangelo tervezte, bár csak halála után, 1940-ben fejezték be. A Cordonata nevű széles lépcsősor vezet fel a térre, amelyet a Dioscurusok monumentális szobrai őriznek.
Helyi monda
A legenda szerint amikor Michelangelo megtervezte a teret, szándékosan hátat fordított a Fórumnak és az ókori Rómának, helyette a Szent Péter-bazilika felé fordította a tér nyitását. Ez nem volt véletlen: ezzel szimbolikusan üzente, hogy a hatalom már nem a pogány császároké, hanem a pápáé és a keresztény egyházé. A trapéz forma is különleges jelentéssel bír - úgy tervezte, hogy aki felülről érkezik, annak kicsinek tűnik a tér, de aki alulról közeledik, az egyre nagyobbnak és impozánsabbnak látja, mintha maga a tér fogadná őt kitárt karokkal.
Capitolini Múzeumok
A Capitolini Múzeumok a világ legrégebbi közgyűjteménye, amelyet XII. Sixtus pápa alapított 1471-ben, amikor bronzszobrokat adományozott a római népnek. A múzeum Michelangelo által tervezett gyönyörű Campidoglio téren található, három palotában: a Palazzo dei Conservatori, a Palazzo Nuovo és a Palazzo Senatorio épületeiben. A gyűjtemény legismertebb darabjai közé tartozik a Marcus Aurelius lovasszobra, a Capitoliumi Farkas (Lupa Capitolina) Romulus és Remus szoptatásával, valamint a haldokló gall szobra. A múzeum több mint 1400 műalkotást őriz, köztük ókori római szobrokat, reneszánsz festményeket és értékes régészeti leleteket.
Helyi monda
A Capitoliumi Farkas szobrával kapcsolatos legenda szerint az etruszk bronzszobor, amely a várost alapító ikreket szoptató farkast ábrázolja, varázserővel bír. A középkorban a rómaiak úgy hitték, hogy amíg a farkas szobra épségben őrzi a Capitoliumot, addig Róma soha nem bukik el. Amikor 1471-ben a szobrot a palotába vitték, sokan aggódtak, hogy ezzel megszakad a város védelmező ereje, de XII. Sixtus pápa kijelentette: az új otthonában a farkas még hatalmasabb védelmet nyújt majd, mert mostantól minden római polgár láthatja és emlékezhet a város csodás alapítására.